Története

Legkorábbi időkből származó leletek az i. e. 4000-től i. e. 2800-ig tartó időszakban keletkeztek. Erre vonatkozó edénymaradványokat találtak egy Hundsberg nevű külterületi helyen. Neve először a tatárdúlás utáni időkben bukkan fel Maguch alakban. A terület ekkor a Szente-Magócs nemzetség birtoka volt. Apátságát először 1251-ben említik, mikor Apsa comes felesége végrendeletben gondoskodott róla, ekkor bencés apátság volt e helyen. A terület birtokát később pálosok szerezték meg. Ennek ellenére – Pesty Frigyes 19. századi kutató szerint – Magasdnak hívták régi lakói. Az 1333-1335-ös tizedjegyzékben már önálló plébánia, tehát jelentős helyként szerepelt. A török hódoltság idejére a magyar lakosság teljesen eltűnt, helyükre ortodox délszlávok érkeztek. A Rákóczi-szabadságharc alatt a falu teljesen elnéptelenedett. A temetőben talált egyik sírkő felirata szerint már 1750 körül működött izraelita hitközség Mágocson, zsinagógájukat 1846-ban építették. A 19. században mezőváros és járási székhely volt. A mágocsi céhek I. Ferenc császártól kaptak céhlevelet 1831-ben. A korabeli feljegyzések szerint anyagilag a legerősebb a takácscéh volt, a legnépesebb pedig a molnárcéh. Jó nevűek voltak a mágocsi fazekasok és kályhacsempe-készítők. A Téglaházi-dűlőt Olaszfalunak is nevezték. Itt 1800 óta téglavető működött, s 1930-ig olasz munkásai és vezetői voltak, akiknek lakóházai is ebben a dűlőben álltak.

1718-ban magyarok, 1715 és 1720 között horvátok (Ogulinból, Otočacból),majd 1743-tól több hullámban németek érkeztek Mágocsra. A 78%-ban németajkú lakosság 1920-ig megtartotta összetételét. A lakosság összetételének megváltozását az okozta, hogy 1945-ben 106 kiskundorozsmai család költözött az akkor kitelepített németek házaiba.

A város lakosai túlnyomórészt római katolikus vallásúak. A mai is álló műemléki védettségű templomot 1800 és 1805 között építették, és Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A copf stílusú épület oltárképét, amely Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja, Karl Backmayer készítette 1779-ben. Ez a kép, valamint a 18. századból való Szent Anna oltár a pécsi volt dominikánus templomból került ide. Cranach Magdolna Jézussal című, Salzburgban őrzött képének másolatát a 19. század elején ismeretlen festő festette. A helyi szövetkezet vegyes kara 1960-ban – színvonalas tevékenységének köszönhetően – Kodály Zoltán hozzájárulásával és jelenlétében felvehette a Kodály Vegyes Kar nevet. Mivel a mester életében mindössze két énekkarnak engedte meg ezt, igen nagy kitüntetésnek számított ez a gesztusa. Német nemzetiségi néptáncegyüttes, kórus és fúvószenekar is működik a településen.

Mágocs 2009. július 1-jével városi rangot kapott.

forrás:hu.wikipedia.org